2011. január 17., hétfő

Bevezető

Sziasztok!


Begépeltem a bevezetőt. Kíváncsi vagyok, hogy mi a véleményetek róla... Még sokáig nem lesz első feji :S Egy nagyon távoli időpontot tűzök ki a friss érkezésének. Legyen 2 hónap múlva. Addigra talán elolvassa pár ember és kiderül érdemes-e folytatnom. Ez nem alkonyatos így lehet, hogy kevesebb embernek fog tetszeni :S De remélem lesz pár ember aki ennek ellenére is olvasni fogja :D 
Jó olvasást! Szasza




 Cloe szemszöge

Meghaltam. Az autó teljes erejéből csapódott nekem. Hallottam gerincem roppanását. Meg kellett volna halnom, de szívem kegyetlenül vert tovább, ezzel meghagyva szörnyű fájdalmaimat.Fejem kóválygott.Nem sok mindenre emlékszem, de a mai nap kristálytisztán élt emlékeimben.A kihalt város ahol lakom ugyanolyan csöndes volt, mint minden nap. Nem sokan éltek itt.Maximum pár 100 ember. Mindenki ismerte a másikat és ez olykor nyugtalanító volt. Tanítási szünet volt, én pedig éppen futottam a szokásos 5 km-es távomat, mint minden nap. Eltávolodtam a "várostól" és az út mentén futottam tovább. Fülemben a fülhallgató, pörgős zenét hallgattam, ezzel is ösztönözve magam a gyors tempóra. Talán emiatt ért váratlanul a nekem csapódó autó. A testem minden négyzetcentiméterét átjárta a mindent elsöprő fájdalom. Már abban reménykedtem, hogy meghalok, de ez legnagyobb elkeseredésemre nem következett be. Szívem minden dobbanása kínokkal járt...
Agyam ködös volt, de érzékeltem, hogy az aki elütött tovább hajtott anélkül, hogy legalább segített volna. Nem haltam meg és ez óriási félelmeket keltett bennem. Miért?? Miért nem halok már meg??